Megláttam. Olyan volt, mintha az ég küldte volna nekem. Szinte mindenben megfelelt az ízlésemnek, amiben pedig mégsem, azt nem tartottam fontosnak.

Már első pillantásra tudtam, hogy Ő kell nekem. És már első beszélgetés után tudtam, hogy nem lehet az enyém...

Nem lehet, mert neki van valakije. És szereti. És én? Szeret velem beszélgetni, szívesen gondol rám. De nem úgy, ahogy én szeretném.

És itt jön képbe a bánat, a fájdalom és a szenvedések.